2015. december 3., csütörtök

Születésnap

Egy évvel ezelőtt nagyon féltem a mai naptól.
Készülődnöm kellett volna, hogy másnap bemenjek a kórházba és a saját lábamon felfeküdjek a műtőasztalra, hogy megszülessen a harmadik gyermekünk.
Csodás dolog, de én mégis rettegtem a naptól és talán még jobban az előtte lévőtől. Attól tartottam teljesen be fogom forgatni magam, mert féltem. Féltem attól a 20 perctől a műtőasztalon, pedig harmadjára csinálom végig. És mégis! Vagy pont ezért! A másik kettőnél pánik volt, szaladtak velem. Először ismeretlen volt, másodjára pedig a drukk volt bennem, hogy menjünk már! De most bemenni a lábamon és végig izgulni, hogy mikor sír fel és ugye egészséges. Hosszú ott az a húsz perc, nézni a műtő mennyezetét, számolni a csempéket....
Lefeküdtem este, kis fájásokkal, mint akkoriban már szinte minden este. Majd elalszom és elmúlnak gondoltam. De nem múltak, hanem erősebbek lettek. Hajnali egykor felébresztettem a férjemet, hogy én még nem aludtam, fájásaim vannak és lehet, hogy itt az idő.
Felkeltem és pár perc múlva már biztos voltam benne, hogy igen!
Soha nem fogom elfelejteni, hogy hahotázva mentünk a kórházba, persze csak két fájás között. A férjem azt mondogatta, hogy" Hurrá szülünk!" Azt hittem szétszakadok hol a nevetéstől, hol a fájdalomtól.
A formámhoz megint hű maradtam. Szaladtak velem ismét a műtőbe." Jaj anyuka siessen már! A  harmadik császár már nem játék, bármikor szétszakadhat a méhe!" Puszi apának és már toltak is futva az ágyon.
Szerencsémre csak húsz perc izgalom maradt. Reszketett mindkét karom, mint a kocsonya a műtőasztalon.
Számoltam a csempéket és féltem, de nagyon. De amikor felsírt, megkönnyebbültem. Sírtam és akkor már éreztem, hogy minden rendben van.

A férjem három sms-t írt hajnalban mindenkinek. Először, hogy megszületett Gyöngy. Aztán, hogy ja az a másik lányunk neve, most Dalia született és harmadjára, jaj rosszul írtam Dália a kislányunk neve. Ráadásul hajnalban küldte az örömhírt, hiába mondtam, hogy még várjon." Nem! Ébredjen fel mindenki, mert gyermekem született!!!"


Örültem, hogy így alakult, hogy nem egy programozott szülés lett, hanem megérett a gyermekünk a világra és jönni akart.

Ma egy éves :-)))

Büszkén állíthatom, hogy a legkiegyensúlyozottabb, legboldogabb gyermekünk Dália.
Az elsőnél nyílván "kezdő" voltam. A másodiknál már beteg volt az édesapám és tele voltam gondokkal, szomorúsággal. Dáliánkat biztosan papa küldte nekünk és ezt hinni nagyon jó!!!

Isten éltesse nagyon sokáig!











f. http://www.homelife.com.au/magazine/galleries/australian+christmas+decorating+on+the+mornington+peninsula+victoria,37581